A mocskos nagyiMár három nap telt el azóta, hogy a nagyanyámmal bészgettünk nála. Ahogy az idő telt úgy az én kanosságomon alapuló bátorságom is múlt és fölékerekedett a szégyen érzetem... Kétszer hívott azóta és mindig valami ürügyel gyorsan hívás bontásba burkoltam a félelmemet. De most minden felborult egy sms-t kaptam tőle.: Szia Lacika. Kérlek ne haragudj ha megbántottalak valamivel vagy ha túl erőltettem a beszélgetést. Nem akartalak megbántani de akkor úgy éreztem, hogy téged vonz az a beszélgetés. Petra mama. Hát ez micsoda? Én eddig azt gondoltam én estem túlzásba. Erre ő pont fordítva gondolja?... Különös módón még mindig féltem de azért már is beindult bennem a férfi ösztön és autómatikusan válasz sms-be kezdtem. Szia Nagyi! Én pont fordítva gondoltam. Már mint, hogy én estem túlzásban és hogy biztosan zokon vetted amiket mondtam neked és ahogy viselkedtem veled. - és elküldtem. Egy jó pár perc telt el még jött a válasz közben már minden leforgott a fejemben, hülye barom vagyok és a többi totál úgy éreztem, hogy elszúrtam a dolgot. Lacika drágám már rég nem beszéltem senkivel olyan jól mint veled akkor. Nem estél túlzásba sokkal többet is kiadhatnál nyugodtan. Kimondottan élveztem a pimaszságod hiszen tudod én a rossz fiúkat szeretem és a bókjaid is nagyon jól estek. Jesszusom! Na most totál felált olyan mintha igényelné. Úgyértem most olyan érzésem van mintha akarná, hogy jobban és jobban belemenjünk a témába és talán még jól szét is kurhatnám az öreglányt... totál a farkamat használom az eszem helyett de hát most ez nem igazán érdekel. Nagyon örülök annak amit írtál én is így érzek a beszélgetésünkel kapcsolatban. És ha már kiemelted, hogy a rossz fiúkat szereted azt is bekell valjam őszintén szólva már nagyon hiányzik a látványod. Bumm elküldtem. Na most voltam sík hülye... Ezt már nem kellett volna a végére oda írnom... Te kis pimasz! Gyere át később majd meglátom mit tehetek az én rosszaság Lacikám érdekében, hogy minél jobb látványt nyújtsak neki. Puszi Petra mama. Ezt el sem hiszem! Ez velem történik?.... Hat óra után beugrok. - és küld. Kész vagyok teljesen. Azt sem tudom most mivan. Össze vagyok zavarodva de közben meg madarat lehetne fogatni velem... Mire eljött a hat óra már bejártam a félvárost nem bírtam ölbetett kézzel kivárni. Oda lépek a régi panel házhoz kikeresem a 24. lakast majd csöngetek a kaputelefonon. Tudom a jelszót de most valahogy tudatni akartam, hogy megérkeztem. - Igen tessék?! - szólt bele. - Szia! Lacika vagyok. - Jaj te komisz miért csöngetsz gyere fel már várlak. - és mielőtt szóhoz jutottam volna, nyitta a kaput és letette. Bementem végig a folyosón jobbra a lift. 4. emelet összecsukódik az ajtó elindul a szívem a torkomban. Megáll majd lassan szétnyílik az ezer éves lift ajtó. Kilépek balra indulok második ajtó. Megállok veszek egy mély levegőt majd kopogás nélkül benyitok. - Te vagy az Lacika? - jött hátulról a konyhából a hang. - Igen én vagyok. - Gyere csak. Majd betoppantan oldalt ült az asztalnál. Csak azt láttam belőle ami az asztal felett volt de. Úristen. Ez álom?. Gyönyörűen volt ki sminkelve mintha készülne valahova a dús és hosszú haja ami mindig összekötve szokott lenni most kibontva és szépen beállítva. A mosolya szinte a füléig értek a szokottnál mintha húsosabbak lennének vagy csak a tűz piros rúzstól tünnek annak és hát nyaktól lefele. Ez valami új ruha lehet mert még sosem láttam rajta és a melleit sem láttam még ennyire betekinthetően. Szinte kiestek abból a parányi anyagból ami azta a spagetti pántos ruhában a melleit szolgálták takarva tartani... - Szia drágám adj egy puszit. - tárta szét karjait hivogatóan. Oda léptem majd lehajoltam próbáltam a szemébe nézzni de a szemem nem mozdultak a melleiről. Puszi puszi majd leültem vele szemben. - Na jó kis félre értésbe keveredtünk mi? - mosolygott közben. - Igen. - feleltem kicsit zavartan. - De a lényeg, hogy tisztáztuk. - zárta le. - Igen. - ismét zavartan helyeseltem. - Na és mitörtént veled a napokban? - kicsit meséltem neki átlagos mindennapi dolgokról majd ismét kérdezett... - A látvánnyal meg van elégedve ő méltósága? - vette kissé viccesre a figurát de érezhető volt, hogy ez felhívás. - Huh hát a látvány az csodás. - mondtam megszeppenve. - Azért ennél többre számítottam ha már ennyit készültem de hát öregszem sajnos ez a maximum tőlem szebb már nem leszek. - mondta elég csalódottan. - Ugyan ne mondj ilyet csak hát zavarban vagyok. - feleltem félénken. - Te vagy zavarban én itt kicsípem magam az unokámnak. Szerinted nekem mennyire ciki? - mondta most már szerintem mérgesen is... - Igazad van bocsánat nem tudom miütött belém. Helyesbíteném a válaszom. Nagyon bombázó vagy és köszönöm, hogy így kicsípted magad. - mosolyogtam. - Na ez már mindjárt jobban hangzik de nem kell túlozni drágám. Köszönöm. - ő is vissza mosolygott. - Ez nem túlzás egyszerűen fantasztikusan nézel ki főleg ebben a ruhában. - haraptam el a szó végét. - Hát igen. Ez a ruha kicsit sokat mutató. Anyádnak szántam ajándékba de múltkor azt mondtad szeretsz leskelődni és ebben szerintem elég jól lehet látni... - és ő mindeközben teljesen természetes volt amitől csak még izgatóbbá vált. - Az biztos, hogy jól belátni és neked sokkal jobban áll mint anyunak állna... - igen itt már ismét a farkamat használtam az eszemhelyett. - Köszönöm. Édes vagy de anyád biztosan szebb látvány lenne és neked biztos jobban is tetszene. A multkoriból itélve... - bevágta megint a sajnálkozós nézését. - Nálad tuti nem. Te sokkal jobban nézel ki és sokkal jobban tetszel nekem mint ő. - uh ezt én mondtam?. - Szóval már tetszem is? Igazította meg a haját. - Már régóta nagyon tetszel de hát egy ilyen fantasztikusan kinéző nő kinek ne tetszene?. - jó ez már flört de ha benne van én csak örülök. - Lacika még a végén leveszel a lábamról. Nagyon jól esnek ezek a bókok már rég nem bókolt nekem férfi így és tudom, hogy az unokám vagy és ez elég durva de iszom minden szavad. - most jól értem, hogy megadta magát?... - Azt mondtad téged nem zavar ha nézlek és ha bókolok és én nem tudom levenni a szemeim a melleidről ha a nagyim vagy nem... - na most már tuti nem mosom ezt lemagamról. - Ez hihetetlenűl jól esik drágám. De kérdeznem kell valamit. - mondta komolyra fordítva a szót amitől a vattacukor álom köd szét szállt a fejemben. - Ugye te már régóta leskelődsz utánam? - mosolyodott el amitől fellélegeztem. - Igen. Ne haragudj kérlek. - feleltem bánódóan. - Dehogy haragszom. Már feltünt egy ideje mintha folyton a melleim lesnéd és folyton utánam nézznél de nem vettem biztosra. - mosolygott tovább. - Nem zavar? - kérdeztem értetlenül. - Nem. Igazából tetszik az hogy te úgy is rám nézel mint egy nőre. - Folyton azon paráztam le ne bukjak. - mondtam kicsit nevetve. - Hát folyton lebuktál de látod ilyen nyitott nagyidvan akinek tetszik ha kukkolják. - nevetett ő is. - Nagyon szuper vagy. - mosolyogtam. - Hát mások ezt nem biztos hogy így gondolnák. Sokkal inkább flúgosnak vagy könnyű vérűnek tartanának ami részben azért igaz is. - kuncogott fel. - Áh dehogy vagy flúgos. - mondtam. - A másikra gondoltam. - nevetett fel. - Annak véled magad? - kérdeztem sejtelmesen. - Legyen elég annyi, hogy a nagyapád nem is sejtette, hogy nem is volt könyvtár bérletem pedig szinte minden nap eljártam oda, legalább is neki azt mondtam. - nevetett fel de most ki is pirult az arca. - Úgyérted, hogy más férfinál voltál? - Hát nem csak én mentem máshoz... - kuncogott. - Nagyaba is eljárt másnőkhöz? - lepődtem meg mégjobban. - Dehogy te butus, nem csak én jártam másokhoz hanem mások is jöttek én hozzám. - nevetett fel kicsit jobban. - Oh hát szép szegény nagyapa meg melózott. - nevettem de ez inkább izgatott. - Hát engem is megdolgoztattak egy párszor rendesen. - takarta el az arcát miközbe zavarában nevetett. - Na hát akkor te is rossz lány vagy. - mosolyogtam. - Mitagadás nem voltam egy szűz mária tipus. - vigyorgott. - Miért mostanra az lettél? - kérdeztem. - Egy 62 éves vén banyáért nem tolonganak a férfiak... - szánta. - De ha alkalmad lenne azért még vissza térne az a rossz kislány beléd nem? - kérdeztem full beindulva. - Oh hát az nem vész ki csak úgy... - kacsintott rám. - Most szivesen mondanám, hogy belül lehetsz rossz kislány de a külsődön minden nagyon jó. De hát ugye ilyet nem mondhatok a nagyanyámnak... - vicceltem el. - Hát bizony ilyet csak nagyon rossz fiúk mondanának... viszont én tudod szeretem őket... - éreztem ahogy szinte izzott a levegő közöttünk. - Akkor nyugodtan mondhatnám azt is, hogy fantasztikusan gyönyörűek a melleid ebben a ruhában. - totál komoly arcal mondtam. - Hát azt megköszönném, és azt mondanám, hogy el kellene jönnöd velem szombaton a strandra talán ott még többet láthatnál belőle ha ennyire tetszik?. - Miért most nem tudsz többet mutatni belőle? - Csúnya fiú! Nem szabad ilyet mondani a nagyanyádnak... de talán ha megigazítom ezt a ruhát talán... - és elkezdte igazgatni a melleinél amiből szinte mostmár tényleg majdnem kiestek és a melltartő javarészét is felfedte ezáltal. - Igen szeretnék elmenni veled a strandra. - nevettem el magam amin ő is nevetni kezdett. - Na elég könnyű téged meggyőzni. - mosolygott. - Azért remélem minden mást is jobban szemügyre tudok majd venni rajtad?. - közben néztem a földtől az arcáig az asztal mellett. - Az csak a te bátorságodon múlik. - ismét kacsintott. - Hogy érzed ezt? - nem értettem. - Én nem vagyok szégyenlős és nem is kívánkozom takargatni magam előtted szóval ha lesz bátorságod nyilvánosan szemügyre venni én csak élvezni fogom a közönségedet. - Igen valóban meg van még benned a rossz kislány... - nevettem. - Kihasználom ha már tetszem valakinek. - mosolygott. - És esetleg kaphatna ez a lelkes hódoló valami kis ízelítőt? - Ennél többet hova szeretnél? - mutatott a melleire két kézzel. - Hát azt még sok minden takarja előllem... - kacsintottam rá de ekkor az ő telefonja szólalt meg. Valami barátnője lehetett, közben én ránéztem az órára és láttam, húszpercem van oda érni a kb félórára lévő találkozómra. Feláltam megpusziltam a nagyanyám arcát és a szabadon lévő fülébe súgtam. - Mennem kell találkozóm van, de később még beszéljünk. - simítottam meg közben a vállát és leléptem. Körübelül egy óra telhetett el mióta eljöttem nagyanyámtól és már két sör bennem volt. A haverjaimmal épp bandáztunk a parkban amikor üzenetem jött. - Nem zavarlak? - Te sosem zavarsz. - Édes vagy. Egyedül vagy? - Igen egyedül. - persze, hogy hazudtam. - Úgy elrohantál nincs semmi baj? - De igen. Lemaradtam az ízelítőmről. - Miről? - Éppen többet akartál mutatni a gyönyörű melleidből... - és igen ez az a két sör hatása, nem vagyok ilyen bátor alapból. - Rossz fiú! Inkább csak te akartál többet látni belőlük nem? - Nem. Én mindent akarok belőled látni takarás nélkül. - Hu... na most jól befűtöttél ennek az öreglánynak... - Az az öreglány szédítően vonzó. - Vonzónak találsz? - Szuper szexinek talállak és ez olyan vonzó. - Kicsit kinyílt a csipánk? - Zavar az igazság? - Nagyon tetszik amiket írsz. - Még most is csak a melleidre gondolok... - Na nem is voltak annyira kint a kirakatban. - Ez a baj... - Jaj te fiú. - Többet szeretnék belőled látni. - Szombaton többet láthatsz... - Most akarok. - Most nem tudok többet mutatni, nem vagy itt és amúgy sem szabad. - Így is úgy is megnézzlek. Ha csinálsz most egy képet semmivel sem lesz más a helyzet csak, hogy boldoggá teszel. - Most csináljak képet? - Nagyon boldog lennék... Eltelt majdnem tíz perc mire ismét rezzent a telefonom. És ott volt hastól felfele kis aranyos kép lett... - Gyönyörű vagy! - Boldog az én kis Lacikám? - Nagyon de még boldogabb lenne ha az izgató melleid jobban látszódnának. Hosszú csönd és némaság majd. - Nem fotózhatom le az unokámnak a melleimet... - De az unokád így is csak a melleidet nézi és a formás feneked és a gyönyörű combjaid és a finom szádat. - Nem félsz, ilyeneket mondani a nagyanyádnak? - A nagyanyám tisztában van vele, hogy egy nagyon izgató nő akinek bombázó teste van és állítasa szerint eléggé rossz kislány szóval én inkább úgy gondolom, hogy itt az ideje, hogy úgy beszéljek vele mint egy igazi nővel. - Teljesen megszédítesz ezekkel a szövegekkel. - Teljesen bele vagyok habarodva a kívánatos testedbe. - Tiszta hülyét csinálsz belőlem. - Nem tetszik amiket írok? - De. Már nagyon rég nem mondtak nekem ilyeneket. - Hát az kár egy ilyen gyönyörű nőt nem szabad parlagon hagyni. - Laci! - Petra! - Hol marad a mama? - Zavar ha nőként nézek és gondolok rád? - A mama is nő. De nem zavar. - Tetszik? Vagy csak nem zavar? - Titok. - Akkor ha azt írom Petra csinálj képet a melleidről most kérlek?. Ismét elég sok idő eltelt de megérte mert képet küldött. Csak az álláig volt a kép de nem is az arca érdekelt hanem ami lentebb volt. Azok a finom és faszmeresztő mellei de melltartóban... viszont ez akkor egyátalán nem zavart totál felizgatott... - Gyönyörűek! - Köszönöm. De töröld kérlek megne lássák mások. - De hogy törlöm. Elteszem és gyűjteni fogom rólad. - Honnan veszed, hogy csinálok még? - Onnan, hogy rossz kislány vagy és imádom a melleid és látni akarom őket teljesen. - Teljesen? - Mesztelenül... de azt majd inkább előben... - Vannak elképzelések... - Ha te tudnád mennyi.. Segítesz megvalósítani őket? - Nagyon bátor lettél hírtelen. - Ez nem válasz. - Mire gondolsz pontosan és meg mondom. - Kezdés képpen be elégszem ha szemügyre vehetem a melleid csupaszon. - Hát ez nem éppen egy nagyis segítség volna. - Hát téged nem is a nagyim ként tekintelek. - Hanem? - Egy nagyon szexi fantasztikus nőként. - Lacika ez nagyon jól esik de attól még a nagyanyád vagyok... - Azt gondoltam az eddig beszéltek és a mai műsor után, hogy te nem vagy annyira visszafogott és sokkal modernebb vagy. - Igen az vagyok csak... - Csak? Nem tetszik ahogy rád nézek? - De nagyon tetszik kicsim de hát ezt nem szabad... én voltam a hülye mert én eröltettem... elvakított a figyelmed. - A figyelmem már nagyon régóta a tiéd és most bármit írsz vagy mondasz azon nem változtat, hogy te jössz be a legjobban nekem mint nő. - Lacika! Ne mondj ilyeneket mert tényleg kicsúszik a lábam alol a talaj... és amúgy is én egy 62 éves nő vagyok nem egy tini csaj... - Te így tetszel nekem 62 évesen, mindened tökéletes. Gyönyörű a hajad az arcod a szemeid sorolhatnám reggelig és attól függetlenül, hogy hány éves vagy szuper izgató vagy nagyon jó melleid vannak és a segged is eszméletlen jó. Ne haragudj, hogy ilyeneket írok de ha csak meglátlak totál beindulok rád. Többször kezdett bele a gépelésbe és folyton abba hagyta majd újra kezdte. Végtelen időnek tűnt a várakozás mire megjelent a kijelzőmön az üzenete. - Lacika ezektől amiket írsz majd ki ugrik a helyéről a szívem. Már elég régóta észre vettem, hogy leskelődsz utánnam és az első pillanattól nagyon tetszik. Éppen ezért mindig próbáltam minél több lehetőséget adni arra, hogy alaposan megnézzhes és most miután ezeket elmondtad nekem végképp elolvadtam. 62 éves vagyok és igaz, hogy a nagymamád és azt is tudom, hogy ez bűn de teljesen megbabonáztál... titkon mindig azt szerettem volna, hogy vonzódj hozzám... de ezt nem szabad nem volna helyes... kérlek most egy darabig ne keressük egymás társaságát. Ne haragudj. Szia. Még vagy tíz üzenetett küldtem neki amiben megpróbáltam lebeszélni róla de semmi reakció még csak elsem olvasta őket. Beküldte : donjacinto |